Megtalált karaván-napló

Logbook of a Lost Caravan – Gyula Illyés

Only the compass, keeping hope alive,
Stuttered on, uttering its paralyzed
Directions; with something somewhere beyond
To which to respond.

And for another long day
We struggled ahead through desert sand.

Then to the edge of stone cliffs
Covered with hieroglyphs.

Line after line, incoherent, they read –
Wrinkles on some mad forehead.

An ancient age
Struggled there in desperate tones –

With nothing more to say –
And only the wind moans.

Sand in our eyes. Between sweating fingers, and
Ground between teeth, sand.

We slaughtered the camel who knew the way…
Had our last meal today.

A vers forrása: https://comraderadmila.wordpress.com/tag/gyula-illyes/

Megtalált karaván-napló

Már csak az iránytű bizakodott,
hebegett: adott
hűdött nyelvével jelet: valahol
van, ami válaszol.

Mentünk tovább
megint egy napnyi sivatagon át.

Ékírásos ábráival
egy sziklafal.

Sor sorra zagyván, konokon:
ráncok egy őrült homlokon.

Vén, hajdani
Idő vivódik itt.

Semmit se bír már mondani.

Így csak a szél visít.

A szempillán homok. Az izzadt ujjak közt homok.
Homok, ha összeér a fog.

Megöltük út-tudó tevénket.
Ettünk egy utolsó ebédet.

Illyés Gyula

A vers forrása: http://www.babelmatrix.org/works/hu/Illy%C3%A9s_Gyula-1902/Megtal%C3%A1lt_karav%C3%A1n-napl%C3%B3